Art

Marković Radmila: Vízimalom

Jéggé fagyott a patakban
a vízimalom,
könnyeket nem ejt,
mert tudja,
a kikelet
csodákat teremt.
Mozdulatlanság-világban
tavasztündérrel álmodik,
forognak a kerekek,
lisztpor száll,
csobog a víz,
mosolyog
az álommadár.