Bolgárfalvi Z. Károly: Száraz a patak
Száraz a patak, a föld is halott
Nem szalad már áll a malom
Nem őről kövével gabonát
Nem csobban vízben a lapát
A falak közt szél fú napot
Nem kelti fel a holnapot
Mellette ódon romos csárda
Kármentője nyitva-tárva
A vén nap már hiába hozta
Önmagát is megkínozva
Az erdőknek hűs illatát
De erről már nem nyitok vitát
Érződik már, vinné el a kánya
Romlásnak már nincsen gátja
Hiába feszülnek egymásnak
Merengő csonka falak társnak