Ladik Katalin: Népdal

Ég a pokróc, ég,
talpamban a rét,
kecském, kecském, möndölecském,
nénéd köpülném.

Szállj fel, köles, szállj,
három hegyen át,
orsócskámat odaadtam
egy selyemingért.

Aranyat nem tudok fonni,
legényt nem tudok szeretni,
sem a gyertyát, sem a lángját,
piros poklot, azt imádnám.

De gyönge a késünk éle,
virág vére sárga pénze
vízimalom küsebb mellem,
a szívemet őrli benne.

Ladik Katalin : Ballada az ezüstbicikliről (1962-1996)c. könyvéből