Gubacsi-m, Lesencetomaj

Adatlap
Tájegység: 
Dél-Dunántúl (Magyaro.)
Település: 
Lesencetomaj
Elhelyezkedés: 
1.00 km-re a település határától
Vízfolyás: 
GPS: 
46° 51' 5.0328" N 17° 21' 24.1236" E
Malom első említése (század): 
XVIII. század
Jelentősebb átépítése (század): 
XIX. század
Malomhely első említése: 
XVIII. század
Jelentősebb átépítése: 
XIX. század
Legutóbbi felújítása: 
XXI. század
Malomjelleg: 
Részben megvan
Állapot: 
Felújított
Meghajtás: 
Középen csapott
Vízikerekek száma: 
eredetileg 1, 
jelenleg 0
Vízikerekek elhelyezkedése: 
Épület mellett, szabadon
Malom típusa: 
Patakmalom
Patakmalom típusa: 
Patakra települt
Élővízi kapcsolat: 
Van
Gépezet: 
Nincs
Gépezet típusa: 
Nincs adat
Épület szintjeinek száma: 
3
Alapterület: 
70,0 m2
Összterület: 
210,0 m2
Eredeti felhasználás: 
Gabonaipar
Jelenlegi hasznosítás: 
Szállás
Malomtulajdonos: 
Rajcsányi Győző
Malomgondnok: 
Makra József
Telefonszám: 
+36 (20) 259 2330
Cím: 
Magyarország, 8318. Lesencetomaj, .
Megközelítés: 
Lesencetomaj déli végén, a 84-es számú út és a tapolcára vezető Keszthelyi út közötti rövid szakaszon a Lesence-patak hídja mellett áll.
Látogatható: 
Igen
Nyitvatartási idő: 
Non-stop
Legközelebbi vízimalmok: 
Eladó: 
Nem

Térképen

Szélesség: 46° 51' 5.0328" N
Hosszúság: 17° 21' 24.1236" E

Történet

A község területét István király sógoraként Tomaj vezér kapta ajándékba 998-ban Badacsonytomajjal és Cserszegtomajjal együtt. A település neve is eredetileg csak Tomaj volt, de a XVI. századi okiratok a községen átfolyó patakra utalva, már Lesencetomajként említik. A Lesence patak partján álló Gubatsi-malom története az 1700-as évek elejére tehető. Ekkor már a Nedeczky család több területet, kastélyt mondhatott magáénak e vidéken, köztük a működő vízimalmot is. De a hírhedt magyar betyár, Sobri Jóska története is több szálon ide kapcsolódik.

Jelenkor

Jelenleg szállóként működik, a tulajdonos fiatal pár, Zsuzsanna és Győző családi vállalkozásban üzemeltetik a panziót, melyre egy hétvégi kirándulást tervezgetve bukkantak. Az 1700-as években a gróf Nedeczky család tulajdonában levő, néhány éve pedig még kulcsos házként működő Gubacsi-malomban eltöltött napok olyan mély nyomot hagytak bennük, hogy miután eladták a fővárosban levő két, delikáteszbolttal összekötött kávézójukat és olasz élelmiszereket forgalmazó nagykereskedésüket, ideköltöztek és belevágtak az épület felújításába. Hét hónapon át tartott, mire hétszobás panziót varázsoltak a korábban másfél szobás malomból és a melléképületekből. A háromszáz éves, helyenként méteres falak között a tulajdonosok által piacokon vásárolt, barátok padlásairól idevándorolt vagy éppen külföldi utakról hozott bútorok, lámpák, szobrok, gyertyatartók és más dísztárgyak találtak méltó helyet – máshol talán giccsesen hatnának, itt mégis a helyükön vannak. A tornácból kialakított télikertben Babits egykori foteljében ülve kortyolgathatjuk a kávénkat. Az épülethez illeszkedő, rusztikus, olaszos-franciás vidéki stílusban rendezték be az alsó szintet elfoglaló vendégfogadó és étterem-részt, amely jó időben a ház és a kerti medence melletti asztalokkal bővül. Van, aki csak egy kávéra ugrik be, van, aki külföldről jön ide nagyobb társasággal vacsorázni, van, aki a tenger felé átutazóban száll meg egy-két napra ezen a vidéken, és olyan is akad, aki egy hétig itt marad. A malom eredeti berendezése, és a vízikereke hiányzik.

Leírás

Az 1897. december 20-án keltezett tervek (helyszínrajz, részletrajzok, meder kereszt-szelvények) alapján a malom egy 6.36 m átmérőjű, 0.84 m széles alulcsapottnak jelzett, de tulajdonképpen derékbacsapott vízikerékkel, a Lesence patak vizének minimális duzzasztásával működött, két pár, egyenként 1-1 m átmérőjű őrlőkőpárral és egy hengerrel (valószínűleg 11-es Ganz hengerszék). A 3.18 m sugarú kereket 2.20 m magasan kapta derékba a víz, tehát kb. 2/3 rész magasságban, ezért jogosabb derékbacsapott keréknek nevezni.

A nagyméretű vízikerék a malomfej kialakításával, zsilipekkel minimálisan duzzasztott vizet kapott, közvetlenül a patakmederbe merülve. A kerékre vezető zsilip belső szélessége 1.04 m, a mellette lévő szabadzúgó zsilipszélessége 0.79 m volt.

A patak a malomfőnél, az épület É-i sarkánál 3.60 m széles volt. A tölgyfa gerenda keretes malomfő három mezőre volt osztva, a kerékre vezető zsilip és a szabadzúgó közötti mező deszkázott volt, takarta a vízikerék tengelyének alátámasztására szolgáló betontuskót. A betontuskóra fektetett fa gerendán bronz perselyben forgott a tengelyvég.

A kerék az épület meder melletti, hosszanti falától 0.40 m távolságra fektetett, vörösfenyő kerékvályúban forgott, a vályú külső szélessége 1.00 m volt. A tengely az épület középtengelyétől eltérő helyzetben, annak É-i sarkától 4.60 m-re törte át a falat, belső végén fogaskerékkel meghajtva a transzmissziós tengelyt, azon keresztül szíjkerekek, laposszíjak segítségével az őrlőszerkezeteket.

A tengely 0.55 m átmérőjű, a kerék 0.84 m széles volt. Részleteiben nem ismerjük pontosan, valószínűleg a közeli Egervíz malmaihoz hasonló lehetett: 2x3 pár átvésett küllőkkel alkotva a kétkoszorús, külső kerületén deszkaborítású lapátkereket. Ennek a nagy méretű keréknek keréktalpait vaspálcák feszítették a tengelyhez, illesztéseknél laposvas ívek tartották össze a keréktalpakat, valamint a keréktalp-küllő illesztéseket egyaránt.

A patak medre a malomépület melletti szakaszon, az épület É-i sarkától mintegy 20 méteres szakaszon kb. 1 métert esik, ezt a jelenleg látható két hevenyészett kőgátnál mért adatokból lehet tudni. A vízikerék 2.20 m magasan kapta a vizet, tehát a nagyméretű kereket jelentős víztömeg tudta mozgatni, elegendő lóerőt adva az őrlőszerkezetek működtetéséhez.

A helyszínrajzon jelölt, zsilippel működött árapasztó csatorna (a malomfőtől fölfelé a patakon 142 m-re indult ki a patak jobb oldalán) nyomvonala jelenleg nem felismerhető, a hajdani zsilip környékén egy betontuskó árulkodik valamikori meglétéről.