Sztankovics-malom, Díszel

Adatlap
Tájegység: 
Dél-Dunántúl (Magyaro.)
Település: 
Diszel
Elhelyezkedés: 
0.10 km-re a település központjától
Vízfolyás: 
GPS: 
46° 53' 10.32" N 17° 29' 39.84" E
Malom első felépítése (század): 
XIII. század
Malom első említése (század): 
XIII. század
Jelentősebb átépítése (század): 
XX. század
Malom első felépítése: 
XIII. század
Malomhely első említése: 
XIII. század
Jelentősebb átépítése: 
XX. század
Malomjelleg: 
Részben megvan
Védettség: 
Nincs
Állapot: 
Felújított
Meghajtás: 
Alulcsapott
Vízikerekek száma: 
eredetileg 3, 
jelenleg 0
Vízikerekek elhelyezkedése: 
Épületek között
Malom típusa: 
Patakmalom
Patakmalom típusa: 
Malomcsatornára települt
Élővízi kapcsolat: 
Nincs
Gépezet: 
Nincs
Gépezet típusa: 
Nincs adat
Épület szintjeinek száma: 
2
Alapterület: 
Nincs adat
Összterület: 
Nincs adat
Eredeti felhasználás: 
Gabonaipar
Jelenlegi hasznosítás: 
Múzeum
Malomtulajdonos: 
Vörösváry Ákos
Telefonszám: 
+36 (87) 414 120
Cím: 
Magyarország, 8297. Tapolca, Derkovits utca 7.. Diszel
Megközelítés: 
Diszel központjában.
Látogatható: 
Igen
Nyitvatartási idő: 
Április 1-től szeptember 30-ig 10-18h (hétfő szünnap)
Legközelebbi vízimalmok: 

Térképen

Szélesség: 46° 53' 10.32" N
Hosszúság: 17° 29' 39.84" E

Történet

„A diszeli malmokat a Nagyvázsony környékén eredő Egervíz patak (Egregy, Eger patak, Eger vize, Vázsonyi -séd) hajtotta, a völgyében több helyen fakadó forrásokból is táplálkozva. A vízimalmokra a 13. századtól találunk elszórtan adatokat. Az Egervízen Kapolcs határában üzemelt a legtöbb (11) malom, míg a 19. század végi források, és a megmaradt épületek alapján Diszelen 7-8 malomhelyen állt szinte folyamatosan vízimalom. A malmok többnyire gabonaőrlő, lisztelő malmok voltak, de akadt fűrészmalom (deszka metsző), sőt, egy időben Diszel határában vashámor is működött (hámori malom) A malmok közül hat, ha romosan is, de többé-kevésbé átvészelte a XX. századot.

 

 

A Stankovics, korábbi nevén "fekecs" malom története szintén a XIII. századtól követhető nyomon. 1286-ban a Bogát-Radvány nemzetségbeli Sándor comes nővérei gyermekeit örökségük fejében itteni földjeivel és egy malommal kárpótolta. A nemzetség leszármazottja, Dobi Péter birtokait 1409-ben elzálogosította Halápi Fekecsnek, aki 1424-ben már Dobi örököseivel pereskedett a birtokok tulajdonjogáért. 1634-ben a Fekecs malom örök ára – a hozzá tartozó réttel és szántóval együtt – 320 forint volt.

 

Újabbkori történetének első ismert adata egy községi Bizonyítvány 1886-ból, amelynek tanúsága szerint Nagy Gábor, Dékmár Gerő és társai – mint a diszeli u.n. „Fekecs” malom közbirtokossága az „Eger” patakon létező alul csapó három kerekű ugynevezett „Fekecs” malom tulajdonosai. Ezt követően Szüts Géza és társai (9 fő) tulajdonába került, akik 1905-ben készíttettek helyszínrajzot a „fekecs” malom átalakítási tervéhez. Ekkor egy alulcsapó vízikereke hajtott egy hengerszéket és két pár őrlőkövet. Az akkori molnármester, Stankovics György 1916-ben már tulajdonosként szerepel a vízügyi iratokban.

1962-ben hatalmas árvíz sújtotta a vidéket – az Eger-patak a Stankovics malom lakóház részének harmadik lépcsőfokát is elérte. A vízszint szabályozására Hegyesdnél víztározót alakítottak ki.

A Stankovics malmot kezelője sorsára hagyta. Tetőzetét egy erős szélvihar megemelte, horganyzott lemez borítását ledobta. A malom folyamatosan ázott; vörösfenyő padozata és gerendái rohadásnak indultak, az emeletek egy idő után egymásba szakadtak. A romos épület végül a Tapolcai Tanács kezelésébe került, de mivel semmilyen funkciót nem kapott, tovább pusztult.

Jelenkor

1987-ben Vörösváry Ákos megvásárolta a malom romjait, megmentve ezzel a teljes pusztulástól. Az épület újjáépítésének terveit az új kulturális funkciónak megfelelően Mújdricza Péter építészmérnök készítette el. Az építkezés megkezdéséhez 1990-ben a Magyar Hitelbank nyújtott egyszeri támogatást. A Kiállítóház – amit Vörösváry Ákos az időközben általa is alapított Első Magyar Látványtár Alapítványnak adományozott – végül 1997-ben nyílt meg a „Mindenkinek kenyér és rózsa” című kiállítással. Azóta a Látványtár Kiállítóházaként működik, évente új kiállításokkal.

Leírás

A Stankovics György által megszerzett malom két részből állt. Az Eger-patak bal oldalán zsuppal fedett, földszintes malomépületben két alulcsapott vízikerék hajtott egy-egy pár malomkövet, többféle minőségű liszt előállítására alkalmas szitaberendezéssel. A patak jobb oldalán romosan állt egy korábbi olajütő épülete. Sztankovics, meg nem abból a fajtából való ember volt, aki meg tudott ülni a babérjain: állandóan fejlesztett, átalakított, építkezett. Az olajütő épületét kétszintes, zárt verandás molnárházzá alakította, majd 1916 után a bal oldalon levő malom modernizálásába kezdett: leszereltette a vízikerekeket, és helyettük vízi turbinát alkalmazott. Ugyanakkor korszerű hengerszékeket, szitát, daragépet, koptató berendezést, tisztítógépet és serleges felvonókat építtetett be. A két épületet, a malmot és molnárlakást kétszintes hídházzal kötötte össze, amelynek alsó szintjén a gépház, felül pedig a malom és lakás közötti átjáró helyezkedett el.

1921-ben egy újabb, nagyobb teljesítményű, Francis rendszerű turbinát rendelt a szombathelyi Pohl E. és Fiai gazdasági gépgyárából, ahol malomépítészettel, turbinagyártással is foglalkoztak. A malom belső berendezése: 3 db hengerszék (Ganz 22, 3/8 és 11a), 1 pár 1.0 m átmérőjű malomkő 1 koptatógép, 3 db lisztcylinder és 7 db felvonó. Vásárolt egy áramfejlesztőt, és elkezdett villamos energiát termelni a község számára. 1930-ban Diszel utcáin 11 lámpatestet állított fel, megépíttetett egy másfél kilométer hosszú elosztóhálózatot is, amellyel 62 családnak tudott áramot biztosítani. A malom fejlesztését a lámpák bérleti díja (1 db 25 W-os lámpa évi bére 10 Pengő volt), illetve a malom tulajdonjogával járó birtokok jövedelme fedezte. Az üzlet jól ment, a család a legelismertebbek közé verekedte magát a helyi társadalom megbecsült tagjává vált. Őrlőmalma 1935-ben napi 50-60 mázsányit termelt (nemcsak a Balaton-felvidék településeiről, hanem még Somogy megyéből is szállították az őrölnivalókat), vízerőtelepe pedig villamosenergia-termelésének 80%-át értékesítette.

Stankovics Györgynek két lánygyermeke (Margit, Emília) és egy fia (Gyula, 1911) született. Ő is molnár szakmát tanult, majd édesapja malmában dolgozott. 1945 és 1949 között Nyúl Lajos molnárral (aki Stankovics Gyula kisebbik fiának, Bélának volt a keresztapja) együtt bérelte a malom üzemeltetését. Az évi bérlet 200 q búza, 2 db hízott sertés, napi 2 liter tej, évi 30 db csirke és évi 200 db tojás volt, amit közösen fizettek Stankovics Györgynek. 1949-ben előbb az államosítás jött, majd Diszel községet is bekapcsolták a távvezetékes villanyáram-rendszerbe, ezért ettől kezdve kisebb szerepe volt a helyi energiatermelésnek.